ódivatú
ódivatú melléknév -n v. -an, -bb (néha gúnyos)
1. Rég letűnt divat szerinti <tárgy, eszköz, főként ruha(darab)>; régimódi, divatjamúlt. Ódivatú bútor, kalap, nyakkendő, szabás. Mintha …, szégyelné az öreg ember ódivatú, mocskos ruháit. (Justh Zsigmond) Ott piroslik Ujlaky Jánosné … az ódivatú főkötőben. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <dolog, ritk. személy>, amely, aki régi, letűnt kor hagyományait, felfogását őrzi tükrözi, szokásaira emlékeztet; régimódi. Ódivatú elvek, gavallér, gondolkodás, szokások. Ódivatú köszönése, bókja, Mintha saját édesanyja volna. (Kiss József) Öreg este ódivatú költők Bordalait sorba olvasom. (Tóth Árpád)
ódivatúság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
