orv
orv melléknév és főnév
I. melléknév orvul (rendsz. összetételben) (választékos) Tettét alattomban elkövető gonosztevőre jellemző, vele kapcsolatos, hozzá tartozó. Orv módon. Orv kezek által haltak el … (Mikszáth Kálmán) || a. (költői) Alattomos, nem nyíltan jelentkező. Orv betegség öldös íme engemet | és fojtogatja torkomat. (Babits Mihály)
II. főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben) Tettét alattomban elkövető gonosztevő. Vádolna-e a lelkiösmeret, Ha főbe lőnéd a gaz orvokat? (Szigligeti Ede) [A főügyésznek] ezer rossz emberrel, csalóval, gyilkossal, orvval volt dolga életében. (Eötvös Károly) Nem űzték a lovas katonák a merész orvot. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Tolvaj (1). Nincs az az enyves kezű vásározó orv, aki azt megkívánta volna. (Eötvös Károly)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
