önámítás
önámítás [n-á] főnév (kissé választékos)
Az a lelki folyamat, tény, hogy vki önmagát ámítja, hitegeti (vmivel); önáltatás. Önámítás nélkül elmondhatjuk. Egész föllengésében önámítás, csalfaság és színlelés volt. (Kemény Zsigmond) A parlamentben … bizonyos … nemzeti önámítás alapján mindenki följebb számít a valódiságánál. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek tartalma: az, amivel vki ámítja önmagát. Hiú, merő, puszta önámítás. Amit elképzeltél, az csak önámítás!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
