önbíráskodás
önbíráskodás [mb v. nb] főnév
Az az eljárás, hogy vki az őt v. vmely hozzátartozóját ért sérelemért a törvényes út mellőzésével saját maga vesz elégtételt. Önbíráskodásra senkinek sincs joga. Az önbíráskodás mindig bűn, s kétszeresen az, ha olyan követi el, ki a törvények őre. (Gyulai Pál) || a. (jogtudomány) Jogtalan önbíráskodás: az az eljárás, amellyel vki azért, hogy jogos v. jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal v. súlyos fenyegetéssel vminek megtételére, eltűrésére v. elhagyására kényszerít.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
