önelégült
önelégült [ë v. e; n-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki túlértékelve önmagát, szemmel láthatóan meg van elégedve a maga adottságaival, eredményeivel, s ezeknél többre nem is vágyik. Önelégült ember. Ne légy olyan önelégült! || a. (kissé rosszalló) Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Önelégült mosoly, tekintet; önelégülten beszél. Önelégült arccal hallgatott. Pocakra is tett már szert, s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. (Jókai Mór)
2. (régies) Megelégedett. Mióta átadta birtokát, azóta ma először tért önelégülten haza. (Mikszáth Kálmán)
önelégültség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
