önkéntesség
önkéntesség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek önkéntes (főként I. 1) volta. Az önkéntesség elve; a fegyelem önkéntessége; vmely egyesületbe való belépés önkéntessége. A párt szervezeti szabályzata előírja, hogy a vasfegyelem a pártban nem zárja ki, hanem feltételezi az alárendelés tudatosságát és önkéntességét. || a. (ritka) Vminek önkéntelen, akarattalan, spontán volta. Mindig az egészséges érzés önkéntességét, a természetességet sürgette. (Gyulai Pál)
2. (katonaság, 1945 előtt) <Az első világháború előtt> a katonai szolgálat önkéntesként (II. 2) való teljesítésének kiváltsága. Önkéntességért folyamodott. || a. (katonaság, 1945 előtt) Az az állapot, idő, mikor vki önkéntes (II). Önkéntessége idején.
önkéntességi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
