önkívület
önkívület [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A tudatos cselekvőképesség hiányának állapota, amely külső v. belső ingerhatásokra bekövetkező öntudatzavar következménye. Önkívületben öngyilkosságot követett el. A baleset után napokig önkívületben feküdt. Soká beteg volt; lázból lázba, Önkivületbe esve át. (Vajda János) Csak mentem-mentem, szinte önkívületben. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vmilyen szenvedély hatása alatt> szinte a tudat elhomályosodásáig felizgatott lelkiállapot. Önkívületben dühöng. A leány … hozzáfogott csókolni, … folyvást ölelve kebléhez, és önkívületben lihegve. (Jókai Mór) A jámbor félsüket embert önkívületbe sodorta az izgalmas jelenet. (Kuncz Aladár)
önkívületi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
