önostorozás
önostorozás [n-o] főnév
1. (vallásügy, régies) Az a cselekvés, hogy vki saját testét – rendsz. túlzott vallásosságból, bűnbánatból, vezeklésből, engesztelés (1) céljával – ostorozza, (szeges) korbáccsal veri. A vezeklők, aszkéták önostorozása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Önmagunknak túlzott vádolása, kínzása vmely cselekedet, vélt v. valóságos hiba, bűn miatt. Folytonos, oktalan, szenvedélyes, szertelen önostorozás. Mi szükség ekkora önostorozásra!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
