összetűzés
összetűzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az összetűz igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye.
1. Vminek tűzéssel (1–2) való összekapcsolása, összeerősítése. A feslésnek, a ruhának gombostűvel való összetűzése. A ruha összetűzése engedett.
2. (átvitt értelemben) Veszekedés, verekedés, összeütközés (3). Éles, fegyveres összetűzés. Az összetűzésnek több áldozata volt. A sztrájkolók és a rendőrség között összetűzésre került sor. Ha két falubeli rokon összekerül, abból irtóztató nagy örömök és rettenetes nagy összetűzések kerekednek. (Móricz Zsigmond)
összetűzési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
