őszinte
őszinte [e] melléknév ..tén, ..tébb
1. Olyan <személy>, aki érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül híven közli, nyilvánítja mások előtt. Őszinte férfi, leány; őszinte vkivel. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. (József Attila)
2. Igazán átérzett, nem tettetett, szívből fakadó <cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>. Őszinte bánat, beszéd, öröm, ragaszkodás, sírás, szeretet. Szeressed hazádat …. Oh, a honszerelem | Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. (Arany János) Sok őszinte szívből jővő ölelés emléke fűzte Szindbádot … Lemberghez. (Krúdy Gyula) || a. Őszintén: szívből, tettetés nélkül, igazán, valóban. Őszintén beszél. Őszintén szerei, utál vkit. Ő ezt őszintén így gondolja. Őszintén lelkesedik munkájáért. || b. Őszintén szólva: <bevezetésként az igazság leplezetlen kimondásakor:> az igazat megmondva, megvallva. Őszintén szólva, ezt gerinctelen, aljas eljárásnak tartom. Levél volna itt, kedves barátom, hanem őszintén szólván, nem merem fölbontani. (Vas Gereben)
3. (választékos) <Udvarias kifejezésekben:> Őszinte híve ←. Őszinte érdeklődéssel olvastam cikkét. Őszinte köszönetemet fejezem ki. Fogadja őszinte részvétemet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
