páncéling
páncéling [l-i] főnév
(történettudomány) <A középkori harci öltözékben> fémgyűrűkből v. láncszemekből készített v. sodronyból fonott, nehezen átüthető, aránylag hajlékony s a test mozgásának engedő öltözékdarab; rendsz. nyaktól csípőig v. térdig ért, a viselőjét vágástól, döféstől védte. Gyűrűs, könnyű, rövid páncéling. || a. (ritka) A felsőruha alatt viselt, acélból készült, nagyon vékony, hajlékony, golyóálló páncél. A gengszter páncélinget viselt a frakkja alatt. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. (Gárdonyi Géza)
páncélinges.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
