passzus
passzus főnév -t, -ok, -a (régies írva: passus is)
1. (régies) Útlevél, v. más személyazonosság igazolására való hivatalos irat. Hamis passzust segítettél csinálni egy pusztázó betyárnak. (Jókai Mór) Katonák áldanak a városka kapujánál, akik a passzust kérik az utazótól. (Krúdy Gyula)
2. (népies) Marhalevél; járlat(levél). Tessék nekem egy passzust kiállítani arra a tizenkét sertésre, hogy szabadon jöhessek velük haza. (Jókai Mór) A vásár után összeszedte azokról a lovakról a passzusokat, amelyekre nem akadt vevő. (Mikszáth Kálmán)
3. (választékos) <Írásműben, levélben, okiratban> szövegrész, bekezdés, nagyobb részlet. Megjelölte a legszebb passzusokat. A kegyelmes főispán … folyton elvesztette a felolvasás fonalát. Állandóan újra olvasott passzusokat, mintha az külön örömet szerzett volna neki. (Móricz Zsigmond)
4. (elavult, irodalmi nyelvben) Út, hágó. Te rögtön a nálad lévő seregekkel a legközelebbi passuson rohanj be Erdélyországba. (Jókai Mór)
passzusos; passzustalan.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
