petyhüdt
petyhüdt [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Öregedés, betegség v. kimerültség folytán> feszességét, rugalmasságát vesztve fonnyadttá, ráncossá, ill. puhává, lazává vált <bőr, izom, testrész>. Petyhüdt mell, nyak. Ajka petyhüdten lóg le. Bőröm oly finom, oly gyenge, mint a beáztatott hólyag, de oly petyhüdt is. (Arany János) Arca … kövér volt, kissé petyhüdt, színtelen. (Kuncz Aladár) || a. Nem feszes, szél híján lazán lelógó <vitorla, zászló stb.>. A szél elállt, a vitorlák petyhüdten lógtak az árbocokon.
2. (átvitt értelemben, költői) Erejét, frissességét vesztett, ernyedt, erőtlen <lélek, lelki tartalom>. A gondolat, vagy érzés … erős legyen, ne valamely … petyhüdt, elkopott … érzelem. (Arany János) Nem tudom, milyen volt drága orcád, Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka. (Tóth Árpád)
3. (tájszó) Frissességét v. szilárdságát vesztett, állott <étel, ital>.
petyhüdtes; petyhüdtség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
