püspökség
püspökség főnév -et, -e [ë, e] (vallásügy)
1. A püspök hivatala, tisztsége, méltósága. Fiatalon püspökségre emelkedett. A budai esperesség fölér két püspökséggel. (Eötvös József) Egy odavaló papot kandidáltak a püspökségre. (Tolnai Lajos) || a. Püspöki méltóságban eltöltött idő. Vkinek a püspöksége alatt. Nem soká tartott a püspöksége.
2. <Katolikusoknál> a püspök fennhatósága alá tartozó egyházi igazgatási egység; egyházmegye. A pécsi püspökség keleti része; a váci püspökség története. Nem szenved kétséget, hogy a nagyváradi püspökség kormányzása tapasztaltabb kezeket kívánna. (Eötvös József)
3. (1945 előtt) A püspöki méltósággal járó javadalmak, birtokok összessége. A püspökség erdeje, bérházai, vagyona. Az egyik leggazdagabb püspökség élére került.
püspökségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
