pusztítás
pusztítás főnév -t, -ok, -a
1. A pusztít igével kifejezett cselekvés, ill. történés, folyamat; rombolás, tönkretétel, megsemmisítés. Barbár, értelmetlen, kegyetlen, szörnyű, vad, vandál pusztítás; nagy pusztítást végez v. visz véghez vmiben. || a. Az a tény, hogy vki, vmi pusztít. Az ellenség, a lázadók pusztításai; a földrengés, a tűz, a víz pusztítása; a dögvész, a járvány, az éhség pusztítása; a férgek pusztításának nyomai. Arról is vezetek magánstatisztikát, hogy az ön gyáraiban hány ember betegszik meg és nyomorodik el évenkint, a szeszgyárban előállított alkohol pusztításait nem is számítva. (Mikszáth Kálmán) || b. Az a cselekvés, hogy vkit, vmit pusztítanak; irtás. Az erdő, a vetés pusztítása; értékek, könyvek, vagyon pusztítása; ártatlan emberek pusztítása; egerek, farkasok, patkányok pusztítása.
2. Ennek eredménye, nyoma. Eltüntették a háborús pusztításokat. Az orkán pusztítása még egy hét múlva is felismerhető volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
