rakoncátlan
rakoncátlan melléknév -ul, -abb
1. A helyes magatartás szabályait, korlátait figyelembe nem vevő, fegyelmezetlen, szilajul, fékezhetetlenül rendetlenkedő <fiatalkorú személy v. ilyenekből álló csoport>. Rakoncátlan gyermek, kölyök, siheder. A rakoncátlan csoport … végig fellármázta a várost, bezörgetve a kapukon. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző. Rakoncátlan viselkedés. Borzalommal figyelem a magam lelkét. Milyen rakoncátlan … lélek ez. (Ady Endre)
2. Az ember irányításának engedelmeskedni nem akaró, szilaj, féktelen <háziállat, főleg ló>. Rakoncátlan csikó. Megvette a fogatot: egy kövér lovat …, egy rakoncátlant, amelyik harapott, rúgott, és nem akart hámba állni. (Mikszáth Kálmán)
rakoncátlanság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
