realizmus
realizmus [ë] főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (irodalomtudomány, művészettörténet) Az a művészi irány, amelynek célja a valóságnak a jellegzetes vonások kiemelésével, tipikus helyzetekkel és jellemekkel való hiteles ábrázolása. Klasszikus realizmus; → kritikai realizmus; lírai realizmus: a) az érzések hiteles, világos, valószerű kifejezésmódja; b) a tárgyi valóság elemeinek művészi beolvasztása a lírai költészetbe; népies realizmus; szocialista realizmus: a proletárforradalmak és a szocializmus korának művészi realizmusa, amely a valóságot forradalmi fejlődésében, társadalmi-történelmi szempontból hitelesen és pártosan, a dolgozó nép szocialista nevelésének szellemében ábrázolja. A legtöbb nagy művész a realizmus szellemében alkotott. || a. Ennek az iránynak vmely műalkotásban való megvalósulása, módszere, ábrázolásmódja. Élvezi a mű realizmusát. A regény harcos realizmussal ábrázolja a kort. [Petőfi] leíró költeményei a magyar költészet legmagasabb szintjén állanak. Új kritikusa jól kiemeli realizmusukat. (Babits Mihály)
2. (filozófia) Az a filozófiai irányzat, amely a megismerő alanytól független tárgyi valóság létét hirdeti; alapjában véve materialista irányzat, amelyet azonban burzsoá filozófusok idealista elemekkel torzítanak el. || a. (filozófia) Az a középkori idealista bölcseleti irányzat, a skolasztika egyik ága, amely a materialista szemléletű nominalizmussal ellentétben a tárgyi valósággal szemben az általános formákat, az eszméket tekintette elsődleges, valóságos létezőknek. Fogalmi realizmus. A realizmus Platón tanain alapult.
3. (sajtónyelvi, választékos) A körülöttünk levő valóságnak, a lehetőségeknek és erőviszonyoknak világos tudomásulvétele, józan mérlegelése. Nincs benne elég realizmus.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
