rosszaság
rosszaság főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. (csak egyes számban) Vminek a rossz (I. 1–3, 5, III. 1, 5) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, rossz volta. Az étel, a szerszámok, a lakás, az út rosszasága; a feladat, a példa rosszasága. Számos betegségi esetek … nem a tömlöcök rosszaságának következései. (Eötvös József)
2. (ritka) A rossz (II. 1a) melléknévvel kifejezett erkölcsi, jellembeli tulajdonság; rosszra törő, másnak bosszúságot, ártalmat, kárt okozó indulat; gonoszság. Az emberi rosszaság; rosszaságból tesz vmit. A vármegyét … alá kellene aknázni …! Csupa sógorság-komaság; a lustaságuk, tudatlanságuk basáskodó rosszaságuk palástolására alakult. (Kaffka Margit) || a. (csak egyes számban) (ritka) Erkölcsi romlottság, züllöttség. Mindenütt csak rosszaságot látott az ember. || b. (Gyermeki) pajkosság, csintalanság. Kijön, kiüt rajta a rosszaság; (átvitt értelemben is, bizalmas, tréfás) pattanás, sömör, daganat stb. keletkezik a testén. Rosszaságból tette. || c. Vkinek rossz (II. 2) volta, természete. Az emberek, a férfiak, a nők rosszasága. || d. Gyermeknek rossz (II. 1b) volta; pajkosság, csintalanság. A gyermek rosszasága túlmegy minden határon. Megbüntették rosszaságáért.
3. (többes számban is) Rosszaságból (2), pajkosságból elkövetett káros, ártalmas, másnak bosszúságot okozó cselekedet, főként gyermeki csínytevés); rosszalkodás, komiszság. Elég legyen már a rosszaságból! Kikapott rosszaságáért. Már megint valami rosszaságon töri a fejét. Nem bocsátották meg rosszaságait.
4. (többes számban is) (bizalmas, tréfás) Pajkos, csintalan, zabolátlan gyermek. Mit tettél már megint, te kis rosszaság? Ilyen rosszaságot is ritkán látni!
rosszasági.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
