rúgós
rúgós [ú v. u] melléknév -an, -abb
1. Olyan <ló, ritk. szarvasmarha>, amelynek az a szokása, hogy könnyen megrúgja a mögéje, ill. melléje álló személyt, állatot. Rúgós csikó. De meguntam Ferenc Józsit szolgálni … . Rúgós lovát mindég tisztán tartani. (népköltés) Kitűnő gazdaasszony volt; olykor maga fejte meg a rúgós tehenet. (Krúdy Gyula)
2. (népies) Olyan <szerkezet>, amely visszarúg (5), visszalök. Rúgós fegyver.
3. Rugalmas <anyag>. Rúgós szövet. Van egyéb szerszám is, íjj módra csinálva Húrja feszes kötél, íve rugós szálfa. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kisportolt tornában gyakorlott, rugékony <(izom, ín>. Várták a jeladást, az ifju vitézek. | Kürtjelre a sorok eleje megindul Futni, ahogy telik hősfi rugós intul. (Arany János)
rúgósság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
