sebaj
sebaj mondatszó (régies írva: se baj, se-baj is)
1. <Az előzmény jelentéktelenségének, semmibe vevésének kifejezésére:> nem baj, nem kell törődni vele. Nincs nálad pénz? Sebaj, van nálam. [Szűk ez a szoba.] – Sebaj, csak jó meleg legyen. Arany, Petőfi, Tompa … szép triumvirátus … S az érdemdíj? egy falusi papság, egy falusi jegyzőség és egy nagy városi … izé … semmi. De se baj! én igénytelen ember vagyok, s ezzel is beérem, s ha éhen veszek is, megélek holtom napjáig, azon túl pedig nem szoktam aggódni sorsom felűl … (Petőfi Sándor) Stiria [= Stájerország] – messze van. – Sebaj. Azért hosszú az igazságszolgáltatás keze, hogy oda is elérjen. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vigasztalás, nyugtatás, biztatás kifejezésére>. Rigó. Jól mondod; ha ezt a fatalis szépséget meg nem látjuk, sokkal jobban állnának dolgaink. Kaczor. Se baj! minek ide a sopánkodás! Nem kezdhetjük-e az egész dolgot újra? (Vörösmarty Mihály) Az asztaltársak megnyugtattak, hogy sebaj. (Mikszáth Kálmán) Háromszor betörtem … az orrocskámat … – Sebaj, – vigasztalt az édesanyám,… – kikerül a maga foltjából. (Móra Ferenc) || a. <A beszélő önmagát vigasztaló szavaként; beletörődés, belenyugvás kifejezésére:> no, de nem baj (, hiszen)… De sohse láttál olyat, mily nehéz itt a szivem tája; hanem se-baj. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Beláttam, hogy itt ugyan, nem kapok segítséget…: „magad uram, ha szolgád nincsen.” Sebaj. (Ambrus Zoltán) Szegény apám … Kitagadott volna, ha még él szegény … Sebaj, üssön belé az istennyila az egész világba! Úgy szép, ha tarka! … Már mindegy! Letört ember vagyok én! … (Kaffka Margit) Feleség, pénz, Páris, – sok drága gyolcsa A létnek, tudom, már sohse kötöz be, Sebaj, így is csak meg lehet majd halni. (Tóth Árpád)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
