stáció
stáció főnév -t, -ja (régies írva: statio is)
1. (elavult) Az a hely, ahol hosszabb utazás közben megpihen(nek) az utas(ok); megállóhely, pihenőhely, állomás. Gátra érénk ebéd tájban. Ez az utolsó stáció Munkácshoz. (Kazinczy Ferenc) [Érsekújvár] statio azoknak, akik Bécsből Budára vagy megfordítva utaztak. (Jókai Mór) || a. (elavult) Postakocsi-állomás, ahol fogatot váltott az utazó. A stáción új postalovakat akartam váltani. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (elavult) Vasútállomás.
2. (régies) Pihenés, pihenő(hely), várakozó(hely). Stációt tart. A „Bécs városához” címzett vendéglő előtt stációt tartó régi bérkocsisok … az „állott sör” miatt szerettek idejárni. (Krúdy Gyula)
3. (elavult) Vmely foglalkozást, megélhetést adó (hivatali) állás. Méltóztatnék az Úr jövedelmem és statiómnak egész mivolta felől … tudósítani. (Csokonai Vitéz Mihály) Sóvárgó szívvel gondolt e stáció elnyerésére. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben, régies) Több részletben végbemenő dolognak, ügynek vmely mozzanata, szakasza. Első, utolsó stáció. Ejh, hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban … (Mikszáth Kálmán) [A férj] visszavonulásnak tekintette ezt a házasságot … a felesége pedig az előrenyomulás első stációjának akarta tekinteni. (Herczeg Ferenc)
5. (vallásügy) <Katolikusoknál> Krisztus keresztútjának, kínszenvedésének 14 jelenetét képekben, szobrokban v. domborművekben ábrázoló kálvária egy-egy állomása (kép, szobor, dombormű v. az ezt magában foglaló kis építmény, kápolna). Utolsó stáció: vmely keresztúton (3) a Krisztus sírbatételét ábrázoló 14. kép, szobor v. dombormű. Megjárták térden a kilenc kápolnát stációról stációra. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) A kálváriának sok stációja van még előttünk, és azt mind végig kell járni ennek a fájdalmas generációnak. (Móra Ferenc)
6. (tájszó) (a falu) Út(szakasz), úthossz. Az (a falu) ide még jó nagy stáció.
stációs.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
