sut
sut főnév -ot, -ja
1. (népies) <Parasztházban> a kemence és a fal között levő szűk hely; régebben szegényebb helyen gyermekek és öregek tanyázó v. alvó helye; kuckó, kucik. A sutban ül, gunnyaszt. Elaludt a sutban. Kedve derűl Matyinak, szerez egy jó kézbeli fütyköst, | S a sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát. (Fazekas Mihály) || a. (népies) A belső kemence v. sütő lapos teteje. Az étel ott van a suton. Még az alvó macska is lemászott a sutról. (Jókai Mór)
2. (ritka, tájszó) Általában kuckó, szöglet a házban. A kutyák … elősomfordálnak a sutból. (Jókai Mór) A nagy darab ember ölbe kapja őt, és úgy viszi a kályha melletti sutban álló székéhez. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) <A gyáva, ernyedt ember menedékhelyének jelképeként> az a hely, ahol vki tétlenül meghúzza magát. Egész nap a sutban v. a suton ül. Csak a sutban kuporog. Azért daloltad bátorságodat, Hogy amidőn a harc előkerűl, Te honn a sutban gyáva szívvel űlj? (Petőfi Sándor) Ülök már a sutban. Lomhán darvadozva. (Tóth Árpád)
Szólás(ok): sutba dob v. vet vmit: mint elavultat, használhatatlant, szükségtelent v. ilyennek tartottat elveti, félredobja, teljesen mellőzi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
