szakadék
szakadék főnév -ot, -a v. -ja.
1. (ritka, régies) Vmely romboló erő hatására keletkezett (nagyobb) rés, nyílás, lyuk. Szakadék a falon, a gáton, a sövényen, a töltésen. Betömi a szakadékot. Tizenöt nagy szakadék tátongott a falakon. (Gárdonyi Géza)
2. Meredeken v. függőlegesen eső, rendsz. sziklás falú mély völgy, árok; hirtelen mélység. Ijesztő, szédítő, tátongó, vízmosta szakadék. A hegy peremén mély szakadék tátong. A szakadék szélére lép. Lenéz, lezuhan a szakadékba. Félsz nélkül nézett a szakadékba. (Kemény Zsigmond) A patak vígan csörgött a szakadék mellett. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies) <Folyómederből kiszakadt, kiágazó> mellékág. A Duna, a Tisza szakadéka.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Személyek, csoportok, közösségek közt> élesen elválasztó elkülönítő, szinte áthidalhatatlan érzelmi, felfogásbeli, elvi, társadalmi különbség, ellentét. Nagy köztük a szakadék. Egyre nő köztük a szakadék. Mély szakadék tátong nézeteink között. A két világnézetet mély szakadék választja el. Megkísérli áthidalni a köztük lévő szakadékot.
5. (átvitt értelemben, választékos) (Menthetetlen) anyagi v. erkölcsi bukás, pusztulás. Rohan a szakadék felé. A szakadék szélén áll. Végzetszerűen sodoródott tovább ezen az úton, mely szédületes szakadékokon vezetett. (Móricz Zsigmond)
szakadékos.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
