szánó
szánó melléknév és főnév (régies)
I. melléknév -n v. -lag, (-bb)
1. Olyan, aki szán [1] vkit, vmit. Fiát szánó anya. Szánólag az asszony megszólala ígyen: Jer, édes uram, jer! ülj ide mellém le. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Olyan <megnyilvánulás>, amelybe szánalom vegyül, v. amely szánalmat mutat. A nyelvújítók nem olvashatták tragédiáját szánó mosoly nélkül. (Gyulai Pál)
II. főnév -t, -ja (ritka, irodalmi nyelvben) Részvevő, együttérző ember. Ha minket egykor üldözőbe vesz A változó világ s kibujdosunk Dúlt fészkeinkből, vajmi jól esik Szánót találni üldöző helyett. (Vörösmarty Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
