szellemes
szellemes [e-e-ë] melléknév -en, -eb [e, e]
1. Olyan <személy>, akiben fejlett értelmi képesség ötletességgel, szellemi frissességgel, könnyedséggel, elmésséggel és rendsz. jókedvvel párosul. Szellemes ember, társalgó. Magyarországon annyi a szellemes nő, hogy fele is elég volna. (Gyulai Pál) Csak ül és pipál;…kék szeme el-elmered szinte a csibuk füstjébe… És én valaha szellemesnek, érdekesnek… láttam ezt az embert! (Kaffka Margit)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó, vele kapcsolatos. Szellemes megjegyzés, megoldás, mondás, ötlet, pohárköszöntő, társalgás, tréfa; szellemesen válaszol, vág vissza. A társalgás… Fürge, finom, szellemes. (Arany János) A fiatal, szőke úr… szellemesen és célzatosan elmondta, Rózsa Sándor mit csinált. (Móricz Zsigmond)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
