szélső
szélső melléknév -bb, legszélső v. (ritka) legszélsőbb
1. Azonos jellegű tárgyakból álló sor, csomó szélén, végén levő, a sor, a csomó közepétől egy bizonyos irányban a legtávolabbra, legkívülre eső. Szélső fa: <fasorban>; szélső ház: a falu, a város, a telep szélén levő h.; szélső könyv (a polcon); szélső szék <pl. színházban>. A cseléd kék asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa árnyékában a kerti asztalra. Uzsonnaidő volt. (Gárdonyi Géza) || a. (sport) A pálya szélén álló és ott játszó <játékos>. A szélső játékos.
2. (rendsz. felső fokban) (átvitt értelemben) A lehetséges fokozatok közül a legnagyobb fokozatot jelentő; legnagyobb fokú, mérvű; végletes. Elment a lehetőség legszélső határáig. És ezért Rikát a szélső határig | Minden hölgyei közt, szerette halálig. (Arany János) Bethsába a vakmerőség legszélsőbb eszközéhez folyamodott. (Jókai Mór) || a. A jelzett szóval jelölt elvet, irányzatot a legélesebben, megalkuvás nélkül képviselő <személy, csoport>. Szélső soviniszta, radikális. A szélső jobboldal vezére Egy öreg úr. (Gyulai Pál) S mert pecsovics főispán atyja, Magát a széső párthoz csapja. (Gyulai Pál) || b. (régies, rosszalló) Szélsőséges. A szélső elvek buzgó híve, Eszénél mindig több volt szíve. (Gyulai Pál)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
