szerdék [1]
szerdék [1] [ë v. e], főnév -et, -e [ë, e]
1. (tájszó, régies) Zsákmányként v. más módon szerzett, gyűjtött holmi; szerzemény, keresmény. Hát az a tömérdek kincs, ezüst, amit idehoztunk? – Hadd vesszen a szerdék… (Jókai Mór) Ócska szerdékeim közt elkezdtem turkálni, ha találnék valamit. (Eötvös Károly)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Szerzet (2a). Rontó csiggatva [= csitítgatva] s engesztelve vezeté félre az új békétlen szerdéket. (Vörösmarty Mihály) Mit esetlenkednék, Aki neki nem köll, mindenféle szerdék? (Vajda János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
