szerencsétlen
szerencsétlen [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, ebb [e]
1. Olyan <személy>, akinek nem kedvez a szerencse, akit üldöz a balszerencse. Szerencsétlen vmiben; szerencsétlen flótás←. (szójárás) Aki szerencsés (ill. szerencsétlen) a → kártyában; szerencsétlen (ill. szerencsés) a szerelemben. Szerencsétlen volt világéletében, semmi sem sikerül neki. Jaj, de szerencsétlen vagyok! Olvastam a Divatcsarnokot, melyet te, szerencsétlen furulyás, talán csak híréből ismersz. (Arany János) Jó fiú, de szerencsétlen a szerelemben. (Tolnai Lajos) Jó leány volt, szép is, de szerencsétlen, nagyon csúnya betegségben halt meg szegény. (Ady Endre) || a. (rosszalló v. gúnyos) Olyan <személy>, aki vmilyen tettével bajba, kellemtelenségbe keveri magát. Mit tettél, te szerencsétlen alak!
2. Más miatt, vkinek a magatartása következtében előbbi állapotához, helyzetéhez képest hátrányosabb, kedvezőtlenebb helyzetbe került <személy>. Sajnálom őt – egy gépkocsivezető vigyázatlansága tette szerencsétlenné. || a. (népies, régies) Szerencsétlenné tesz vkit: <leányt> teherbe ejt. Mikor szerencsétlenné tette [a leányt], otthagyta. (Mikszáth Kálmán)
3. Bajjal, csapásokkal, nyomorúsággal járó, szerencsétlenséget (1–2) hozó; súlyosan kedvezőtlen. Szerencsétlen állapot, helyzet, idő, kor(szak). || a. <Babonás hiedelem szerint> szerencsétlenséget hozó, jelentő. Szerencsétlen szám; szerencsétlen órában ← született.
4. Balsikerrel végződő, kedvezőtlen végű, kimenetelű. Szerencsétlen eset, próbálkozás, vállalkozás. Szerencsétlenül járt. || a. Rosszul sikerült, a célnak meg nem felelő. Szerencsétlen házasság: boldogtalan h.; szerencsétlen kifejezése, megoldás ötlet. Én meghalnék bánatomban, ha ezt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen. (Gárdonyi Géza) || b. Gyászos, szomorú körülmények között bekövetkezett. Szerencsétlen véget ért. Úgy lelte szerencsétlen halálát, hogy szállást rendezett a távollevő nejének. (Mikszáth Kálmán)
5. Tragikus körülmények között, hirtelen, véletlenül meghalt v. megsebesült <személy>. A szerencsétlen ember holttestét nem sikerült megtalálni. A szerencsétlen amerikai nő holttestét nem szállították haza, hanem ott hantolták el a szép latin temető sötét ciprusai alá. (Hunyady Sándor)
6. (gúnyos) Olyan <személy>, aki mindenhez ügyetlenül fog; gyámoltalan, mamlasz, ügyefogyott. Micsoda szerencsétlen alak ez! || a. (gúnyos) Gyatra, silány <dolog>. Már égett egy kis szerencsétlen tűz, s egy fiatalasszony már kopasztotta a két csirkét. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ek, -je (-e) [ë, e, e] Szerencsétlen (I. 1–2, 5–6) személy. Sajnálom a szerencsétlent. Szólnom kell a szerencsétlennel, mielőtt meghal. (Eötvös József) Hallgass, szerencsétlen! (Szigligeti Ede) Az író nem nyálkás alakokat akart teremteni, hanem mély érzelműeket, nem ingatag, jellemtelen embereket, hanem csak szerencsétleneket. (Péterfy Jenő)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
