színtelen
színtelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <anyag>, amelynek nincsen színe v. amely nem színes. Színtelen, szagtalan ←; színtelen, szagtalan gáz; színtelen üveg.
2. Olyan <tárgy>, amelynek nincs meg a szokásos v. kellő színe; nagyon halvány. De színtelen ez a leves, mért nem tettél bele egy kis paprikát? || a. (ritka) Határozatlan, bizonytalan színű, seszínű <dolog>. Színtelen szürke felhők. [Unalom.] Az időm azzal ölöm, | ezt a semmit őrölöm, | s lisztem nem bú, nem öröm, | színtelen köd, csunya lom, | fájó semmi: unalom. (Kosztolányi Dezső) || b. Olyan <arcszín, ajak>, amelynek nincs meg a természetes, egészséges piros v. pirosas barna színe; halvány, sápadt, fakó, vértelen. Őszinte derültség terjedt el a kórista úr sovány, színtelen arcán. (Tolnai Lajos) Arca… kövér volt, kissé petyhüdt, színtelen. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Jellegtelen, bágyadt, erőtlen <művészi alkotás, színészi alakítás>. Színtelen stílus; színtelen nyelven ír. A színész játéka erőtlen és színtelen volt. A IV. ének helyenkint színtelenebb. (Arany János) A szavak simák, könnyen folyók, színtelenek, üresek, konvencionálisak, ezerszer hallottak. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Az érzelem melegségét nélkülöző, tompa, fakó, lélektelen <hang>. Színtelen hangon beszélt. Előadása színtelen és erőtlen. Eljöttem hozzád, rebegé a férj, tompa, színtelen hangon. (Jókai Mór) Hanika dúdolt nekünk… színtelen kis cérnahangján. (Kaffka Margit)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <személy>, akinek az egyéniségében nincsen semmi, ami érdekessé, különösebben vonzóvá tenné, az átlagos fölé emelné. Nagyon színtelen alak.
színtelenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
