szófűzés
szófűzés főnév (nyelvtudomány, irodalomtudomány)
1. Vmely nyelvre, műfajra, egyénre, korra jellemző mód, amely szerint a szavakat kifejezésekké, mondatokká egybekapcsolják. A magyar szófűzés szabályai; az írásmű laza szófűzése. Petőfi ragyogó szóvirágok, összekuszált s minden magyarságból kivetkeztetett szófűzés nélkül, a maga egyszerű nyelvén érdekesen fejezi ki magát. (Arany János)
2. Az ily módon alkotott kifejezés, szókapcsolat, mondat. Ékes szófűzés. Szófűzései a bámulásig merészek voltak. (Kemény Zsigmond) A szók és szófűzések közt nem válogatott a csín és hangzatosság kedvéért, (Gyulai Pál)
szófűzési; szófűzésű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
