szórend
szórend főnév (nyelvtudomány)
A szavaknak, a mondatrészeknek meghatározott szabályok szerinti elhelyezkedése, sorrendje a mondat egészében, ill. a szavak sorrendje a szószerkezetben, az állandósult szókapcsolatban; sorrend. → Fordított szórend; kiemelt szórend: a mondatrészeknek olyan elhelyezkedése, amelyet az határoz meg, hogy vmely mondatrészt rendsz. erős nyomatékkal kiemelünk; kirekesztő szórend; → kötött szórend; → nyomatékos szórend; nyomatéktalan, összefoglaló szórend; → szabad szórend; a jelzők szórendje. A magyarban a szórend attól függ, hogy melyik mondatrészt hangsúlyozzuk. Minthogy [a japánoknak] … nincs se névelőjük, se vonatkozó névmásuk, a szórend olyan, hogy az európai feje belefájdul, amíg megérti. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): szórendhiba.
szórendű.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
