sztoicizmus
sztoicizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (filozófia) Ókori görög-római filozófiai irány, amely a filozófia magjának az erkölcstant tette meg, a természet szerinti életet, önuralmat, kötelességteljesítést hirdette, s a lelket tartotta a megismerés hordozójának, azt tanítva, hogy ismereteinket érzéki észlelések útján szerezzük. A sztoicizmus hatása máig érezhető.
2. (választékos) A sztoikus (I. 1) ember életfelfogása, magatartása; rendíthetetlen lelki nyugalom, erkölcsi állhatatosság az életnek mindennemű változásaiban. Bámulták sztoicizmusát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
