szuggesztív
szuggesztív [ë] melléknév -en [e] v. -ül, -ebb [e]
1. (ritka, lélektan, orvostudomány) A szuggesztión alapuló, azt felhasználó, alkalmazó <eljárás>; szuggesztiós. Szuggesztív gyógymód, módszer.
2. (választékos) Olyan <személy>, aki akaratát képes másra átvinni, mással elfogadtatni. Szuggesztív férfi, szónok. || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, rá valló. Szuggesztív akarat, egyéniség, erő, hatás. Apám szuggesztív egyénisége ma is itt él bennem. (Móricz Zsigmond) Szuggesztív hatásra erősen képes egyének azt is meg tudják tenni, hogy egy másik ember, akit szuggesztív akaratukkal célba vesznek, a sima úton megbotlik. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, választékos) Ellenállhatatlan erővel, lenyűgözően ható. Szuggesztív erejű dráma, regény.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
