születő
születő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki, amely éppen születik v. születni fog. A jövő évben születő gyermekek; a most születő kismacskák. Mintha egy láthatatlan, nagy rendező kéz rakná, sorozná a földtekén születő embert a társadalmi élet nagy masinájába. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <természeti v. társadalmi jelenség>, amely kialakulóban van. A most születő társadalom; az újra születő természet; egy letűnő és egy születő korszak határán. E növekedő nedves melegségben újon születő növényzet fogja ellepni… a mocsarat. (Jókai Mór)
II. főnév -t (választékos)
1. (főleg többes számban) (ritka) Az a személy, aki éppen születik v. születni fog. Boldog nap ragyog akkor a most élőkre, de még a Későbben születőkre is, amidőn Kleon elvész. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Születőben van: a születés, kialakulás állapotában van, éppen születik, létrejön, alakul. Új világ van születőben.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
