szűnte
szűnte [ű-e v. ü-e] főnév (személyragos) ..tük v. (régies) ..tök; ..tét (ritka, irodalmi nyelvben)
Vmely folyamatnak, benyomásnak, hatásnak bekövetkezett (meg)szűnése. Légy könnyen ingó, mint a gyenge fa, Mely szinte földig hajlong a szelekben, De szüntökön kinyujtja ép fejét. (Vörösmarty Mihály) Az emberek szíveiből elmúl az első ijedtség az első csapás szűntével. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
