szűzi
szűzi melléknév -en [e] (választékos)
1. Szűzhöz (II. 1) tartozó, szüzet (meg)illető <dolog>. Szűzi párta. Úgy… haljak én, uram, Mintsem lemondjak szűzi szép jogomról E férfiért. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A szűzi ágyon habos selymek… (Kiss József)
2. Szűzre (II. 1) jellemző, szűzhöz illő <tulajdonság, megnyilatkozás>. Szűzi szemérem; szűzi szerelem. Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni… (Arany János) Egy angyal… szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi. (Kosztolányi Dezső) Az ő szűzi gondolataiban… benne volt, hogy Isten őrizzen minden bútól, bajtól, csapástól. (Móricz Zsigmond) || a. Szűztől eredő. Szűzi csók. Én kaptam annak a kis lánynak Legelső, tiszta, szűzi csókját!… (Ady Endre)
3. Szűz (I. 1) Ha testem szűzi volt is, lelkem tele volt szennyel. (Justh Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Érintetlen, tiszta, szeplőtlen <dolog>. Álla még Murányvár szűzi épségében. (Arany János) Fent, fent a csúcson: nagy-nagy szűzi csönd. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Olyan <terület>, ahol még nem járt ember. Szállani, szállani, szállani egyre | Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre. (Ady Endre)
5. (ritka, költői) Szüzességi Tőn szűzi fogadást örökre Istennek. (Arany János)
szűziség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
