tántoríthatatlan
tántoríthatatlan melléknév és határozószó, (régies) tántoríthatatlan (választékos)
I. melléknév -ul, -abb Olyan <személy>, akit álláspontjától, felfogásától nem lehet eltántorítani, erősen ragaszkodik hozzá; szilárd meggyőződésű, megingathatatlan. Tántoríthatatlan ellenfél; tántoríthatatlan híve vkinek, vminek. Farkas tántoríthatlan vala nézeteiben. (Eötvös József) || a. Ilyen személyre valló, hozzá tartozó, tőle származó. Tántoríthatatlan bátorság, elhatározás, hit, nyugalom; tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodik vmihez; tántoríthatatlanul hisz vmiben. A joghoz, melyet… megfontolva követelt, tántoríthatatlanul ragaszkodik. (Kossuth Lajos)
II. határozószó (régies) Tántoríthatatlanul. Hazáját Tántoríthatlan szerette. (Jókai Mór)
tántoríthatatlanság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
