tárgyas
tárgyas melléknév -an (nyelvtudomány)
1. Olyan, aminek (nyelvtani) tárgya van v. lehet. Tárgyas ige; tárgyas összetétel: olyan összetett szó, amelyben az előtag az utótagnak tárgya (pl. számottevő, favágó = fát vágó). A kér és a tesz tárgyas ige. A tárgyas igék mellett, minden ok nélkül, következetesen kiteszik a tárgyat akkor is, ha nem akarják hangsúlyozni, akár a németek, akiknek nincs tárgyas ragozásuk. (Kosztolányi Dezső) || a. Tárgyas (szó)szerkezet: olyan sz., amely tárgyból (7) és a tárgyat vonzó igéből, igei származékból áll; tárgyas viszony: a tárgynak és a tárgyat vonzó mondatrésznek a viszonya.
2. Olyan, ami határozott 3. személyű v. 2. személyű tárgyra utal. Tárgyas (ige)ragozás: <főleg a magyar nyelvben> az igének tárgyas személyragokkal való ellátása, ill. ilyen módon való használata; tárgyasan ragoz: <igét> tárgyas személyragokkal lát el, ill. így használ; tárgyas személyrag: tárgyas igéhez járuló olyan sz., amely az alany számán és személyén kívül a tárgynak határozott 3. személyű v. 2. személyű voltára is utal.
tárgyasság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
