taszító
taszító melléknév -n v. -an v. -lag, -bb
1. Olyan, aki, ami vkit, vmit taszít (1, 3). Taszító erő. A csillét taszító dolgozó; a járókelőt a falhoz taszító szélvihar. || a. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami okozza, előidézi, hogy vki, vmi máról holnapra vmely szélsőségesen rossz, méltatlan helyzetbe, állapotba kerüljön. Az országot szolgaságba taszító Habsburg-elnyomás.
2. (átvitt értelemben) Visszataszító (2). Taszítólag hat vkire vmi. Sárga bennülő szemei s vidám tekintete inkább vonzó, mint taszító hatást gyakoroltak rám. (Tolnai Lajos)
taszítós.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
