teljesség
teljesség [tejjesség v. teljesség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek teljes, egész, hiánytalan, tökéletes volta, állapota. (irodalmi nyelvben) Az élet teljessége: az egész élet minden vonatkozása, jó és rossz oldala együtt; tudásának teljessége; a maga teljességében: a maga teljes összefüggésében, teljes egészében. A teljesség kedvéért említ meg vmit. A felsorolás, a kimutatás teljessége megkívánja, hogy… Szívem teljességéből írok, mert a szívre akarok munkálni. (Kármán József) Szerző… konkrét teljességében igyekszik fölfogni minden tárgyát. (Csengery Antal) || a. (vallásügy) Az idők teljessége: <a Biblia szerint> a) az az idő, amikor a próféták jövendölésének beteljesüléseként a Messiás megszületik; b) az utolsó ítélet, a világ vége. Az Úr… midőn az idők teljessége eljő, az együgyűt teszi bölccsé. (Jókai Mór)
2. Teljességgel: <erősen nyomósító szó, főleg tagadó értelmű szavak és kifejezések mellett:> egyáltalán, teljesen. Teljességgel elégtelen; teljességgel nem szép. Teljességgel nem tudom rávenni. Teljességgel megtagad minden kérést. Nehéz minden esztendőben 12 holnappal a vállamat terhelni, és a házasságtól messze, vagy teljességgel elesni. (Mikes Kelemen) A benyomás, melyet Szász Károly révén Dantéról szerezhetünk, teljességgel téves. (Babits Mihály) Bertiékhez akart egy kicsit átlépni, mert odahaza már teljességgel nem bírt maradni. (Móricz Zsigmond)
teljességi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
