természetesség
természetesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek természetes (1) volta, természet adta, vele született eredetisége, természetszerű rendje, szükségszerűsége. Bájának, szépségének természetessége; alakjának, ízének összetételének természetessége; az észjárás, az ösztönök, a szükségletek természetessége; a fejlődés, a halál természetessége; az eljárás, a folyamat, a jelenség, a következmény, a következtetés természetessége; a gyógymód természetessége.
2. Természetes (3, 3a) magatartás, viselkedés, modor; mesterkéletlenség, eredeti egyszerűség, fesztelenség. Józan, paraszti, színlelt természetesség; beszédének hangjának, mozdulatainak, stílusának természetessége. Természetessége megnyerte rokonszenvünket. Zavartalan természetességgel mozgott a társaságban. Bennem ifjúkorom alatt az álmíveltség, szemfényvesztés… nem rontották meg az eredeti természetességet. (Táncsics Mihály) Csak ne olyan feszesen, kérem… minél több természetesség! (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
