tétlen
tétlen [e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e] Kényszerből v. saját elhatározásából, szántszándékkal nem cselekvő, semmit sem tevő <személy, csoport, közösség, szervezet>. Tétlen ember, hivatal. Tétlen csoportok álldogáltak a piacon. Az akadémia tétlen, s talán szervezni fogják az új kor szellemében. (Gyulai Pál) || a. Ilyen embertől, közösségtől eredő, ilyenre valló. Tétlen szemlélődés, üldögélés; tétlenül ácsorog, üldögél, tölti idejét. A fasiszta rendőrség tétlenül nézte a verekedést. Nem nézhették tovább tétlenül az alattomos mesterkedést. Anyaghiány miatt a munkások tétlenül álltak. A segédek megint összegyűltek a pult mögött, tétlenül, egyik nagyobbat ásított, mint a másik. (Gelléri Andor Endre) || b. (ritka, rosszalló) Dolog, foglalkozás nélküli, semmittevő. Tétlen aranyifjak, gazdagok. Tétlen úriasszonyok üldögéltek a cukrászdában. || c. Ilyen emberre jellemző <állapot, magatartás>. Tétlen élet. Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyülekszik. (Arany János) Tétlen életünkben… nagy esemény volt…, hogy segíthettünk egy új élet megszületésénél. (Kuncz Aladár) Az én | keserü lelkem | …menekűl a kétségbeesés | tétlen sivatagába. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (régies, választékos) Semmit sem cselekedve, tevékenység nélkül; tétlenül. S tétlen tovább bolyongok ismét, Egyéb dolgom sincs. (Arany János) Tétlen és dohogva üldögélt elsötétített zsalui mögött. (Babits Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
