tünde
tünde [e] melléknév tündén, tündébb (irodalmi nyelvben, költői)
1. Csak rövid időre feltűnő s máris elenyésző <fényjelenség>. Tünde alak, csillag, fény. Vagy tünde csillag: azalatt Míg rámutatnál, leszaladt! (Arany János–Burns-fordítás) A hajnal tünde fénye égő pírral voná be az ég keleti láthatárát. (Eötvös Károly)
2. Általában gyorsan elmúló, semmibe vesző; röpke, tünékeny. Tünde gyönyör, lét, öröm. Oly szép az ilyen tünde mámor… (Madách Imre) Néhány marok porrá sülyedsz-e csak, Míg többi lényed víz és tünde lég…? (Madách Imre)
3. Tündérhez hasonló, tündéri. Egy karcsú, tünde hajadon… fekete haját szétszórta a vihar. (Jókai Mór) Nem látom nagy városok csodáit,… Tünde nőket, fényes operákat. (Juhász Gyula)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
