tündökletes
tündökletes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, költői)
Olyan, aki, ami tündöklik; tündöklő, ragyogó, csillogó. Tündökletes arccal Szép hölgy jön eléd. (Vörösmarty Mihály) És hozzátok megyek, S tekintek szerteszét: Nem látom-e szemed Tündökletes egét? (Petőfi Sándor) Megállnak egy szép téres mezőn,… aranyrácsos kapu előtt. No, tündökletes szép kapu. (Gárdonyi Géza)
tündökletesség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
