türelmetlenség
türelmetlenség [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A türelmetlen (1–2) melléknévvel kifejezett lelki tulajdonság, feszült, ideges állapot, magatartás; vkinek türelmetlen volta. Fojtott, lázas türelmetlenség; a beteg, a közönség türelmetlensége. Türelmetlensége egyre fokozódott. Türelmetlensége ingerültséggé fajult. Türelmetlensége hirtelen kirobbant. Türelmetlenségében topogni kezd. A türelmetlenség ingerült mérgével vezette napról napra lovasait az ütközetbe. (Jókai Mór) Lázas türelmetlenséggel várták a keddet, kedden pedig a hajót. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Ellenséges, rosszindulatú, türelmetlen (3) magatartás vkivel, vmivel szemben. Az őslakók türelmetlensége a jövevényekkel szemben enyhülni kezdett. Önnek nincs fogalma arról a türelmetlenségről, amivel… itt… minden tettét bírálgatják. (Jókai Mór) || a. Vmely közösséggel, intézménnyel, felekezettel, politikai irányzattal szemben tanúsított ellenséges, nem megértő, nem engedékeny, türelmetlen (3), magatartás. Nacionalista, soviniszta, vallási türelmetlenség.
türelmetlenségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
