tus [2]
tus [2] főnév -t, -ok, -a
1. (zene) <Zenekartól> üdvözlésképpen játszott gyors akkordismétlés v. tremoló. Vkinek a tiszteletére tust húznak v. fújnak a zenészek; vkit tussal fogadnak. Ma éjjel fent van s dőzsöl a király…. S amint leönti Rajna kortyait, Az üst-dob és rézkürtök… riadnak Reá dicső tust. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csengtek a poharak, a cigány tust húzott. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Ivás vkinek az egészségére. Tust iszunk. A hordó mellett isznak víg tust. (Csokonai Vitéz Mihály) Így vége szakadván tusnak, boritalnak, Tehetsége szerint Kiki hazaballag. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
