tüzérség
tüzérség főnév -et, -e [ë, e]
1. A hadseregnek az a fegyverneme, mely lövegeinek nagy távolságra is érvényesülő tüzével földi, ill. légi célok ellen harcol. Fogatolt, gépvontatású, hegyi, könnyű, közepes tüzérség; → légvédelmi tüzérség; → lovas tüzérség; → nehéz tüzérség; → tábori tüzérség; a tüzérség és a többi fegyvernem együttműködése; felvonul, állásba megy, megkezdi a belövést a tüzérség; tűz alá vesz, tűz alatt tart vmit a tüzérség. || a. Tüzérekből álló alakulat. A hadosztály, a hadtest tüzérsége.
2. (ritka) Vkinek tüzér mivolta, állapota v. ennek ideje. Büszke tüzérségére. Tüzérségét Szolnokon töltötte.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
