udvarias
udvarias melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki a társas érintkezésben, főleg idősebbekkel és nőkkel kapcsolatban; eleget tesz a tiszteletet kifejező, hagyományos szokásoknak; a társadalmi illem szerint viselkedő, előzékeny, figyelmes. Udvarias vki iránt, vkivel; udvarias ember; nők iránt udvarias férfi. Udvarias lévén,… áll segélyre készen. (Arany János–Ariosto-fordítás) Az alispán, mint udvarias, gavallér ember, … egy hógolyóval visszadobta a szépasszonyt. (Mikszáth Kálmán) Fölényesen alázatos, udvarias, néha elképesztően arcátlan. (Karinthy Frigyes)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Udvarias bánásmód, beszéd, cselekedet, magaviselet, modor, mosoly, viselkedés; végtelenül udvarias elintézés; udvariasan bánik, beszél vkivel; udvariasan fogad vkit; udvariasan kérdez vmit. Diogenes régen élt, – … a mai korban… udvariasabban mondanak igazat. (Vas Gereben) Gergelyünk néha visszazuhant a maga régebbi udvarias modorába, bokáját csapdosta össze, nyolcszor meghajolt. (Gelléri Andor Endre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
