üdülés
üdülés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Általában az üdül (főként 1a) igével kifejezett cselekvés, állapot; az a tény, hogy vki üdül. || a. A szabadságidőnek v. egy részének eltöltése vmely üdülőben, üdülőhelyen. Szakszervezeti üdülés. Jutalmul beutalták kétheti üdülésre. Az idei üdülésünk is pompás volt. A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (átvitt értelemben kissé választékos) Szellemi, kedélybeli felfrissülés, feléledés, derűs jó érzéssel, új életkedvvel való eltelés. Üdülés hallgatni ezt a zenét. Az ilyen munka nekem valóságos üdülés.
3. (ritka, régies) Testi v. lelki erősödés, gyógyulás, ill. enyhülés, megnyugvás. Üdülést keres, talál a magányban. Királynak is együtt várja üdűlését. (Arany János) Köszöné Miklós, de szomorúan monda, Hogy üdülést óhajt lelki fájdalomba’. (Arany János)
üdülési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
