üdvözlés
üdvözlés főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó, régies) idvezlés [ë v. e]
Az üdvözöl igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki üdvözöl (vkit), ill. az a cselekvés, hogy vkit üdvözölnek: köszön(t)és; üdvözlő szavak, mozdulatok. Baráti, barátságos, nyájas, szertartásos, szívélyes, ünnepélyes üdvözlés; a vendégek üdvözlése. A kölcsönös üdvözlések után a terembe vonultak. Barátjának üdvözlésére sietett. A vendég üdvözlésére a pályaudvaron megjelent a vezetőség. Megköszönte az üdvözlést. Nem fogadta rokonának az üdvözlését. Az idvezlések azon időben elmaradhatlanok voltak. (Kemény Zsigmond) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Üdvözlet (1–2). Ura üdvözlését gyors paripán hozta. (Arany János)
üdvözlési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
